A kínaiak a teáról azt tartották, hogy ápolja és meghosszabbítja az életet, ezért eleinte orvosságként itták. A kínai bölcsek szerint aki a teát issza, annak szelleme tiszta és friss marad, megszabadul a testességtől, a veseköves megbetegedésektől és a fáradtságtól.
A tea kezdetben az uralkodók itala volt, így a teázás és a teakészítés szigorú szabályai bekerültek az udvari etikettbe is. Elsajátítása olyan fontos volt az előkelő nevelésben, mint az európaiaknál a tánc vagy a vívás.
Az első időkben a leveleket gőzölték, mozsárban megtörték, majd kalácsformára gyúrták. (Gyakran tűz felett kissé meg is pörkölték, majd két papírdarab között szétdörzsölték.) A teakalácsot rizzsel, gyömbérrel, sóval, narancshéjjal, különféle fűszerekkel, tejjel együtt megfőzték, olykor még vöröshagymát is tettek bele. (Ezt a főzött teát készítik ma is a mongoloknál és Tibetben.)
Később a tealeveleket már forrázták: a szárított leveleket kőmalmokban porrá őrölték, forró vízzel leöntötték, majd finom bambusz seprőcskével megcsapkodták, habosra keverték. Egy idő után már nem a porteát használták, hanem a megszárított leveleket forrázták le. Ezt a készítési módot vették át az európaiak.
Amikor elterjedt a forrázott leveles tea, elkészítéséhez a boros kannákat használták: Változatos formájú, gömbölyded, tökforma vagy szögletes testű, kiöntőcsöves, fedeles és füles porcelánedények, amik a mai teáskannáknak felelnek meg.
A kínaiak keserűen, néha gyömbérrel vagy csipet sóval ízesítve, félgömb alakú, keskeny talpgyűrűs, fületlen porceláncsészékből itták, melyeknek a színe is fontos volt: ideális a tea színét felerősítő kék volt. A porcelánedények színéhez fűződő hiedelem szerint a kínai porcelán színe megváltozik, ha a bennük lévő ételbe-italba méreg kerül, ezért az indiai és iráni uralkodók előszeretettel vásároltak kínai porcelánt.
A teázás szokása egyre nagyobb teret hódított. Teaházak nyíltak, melyek a társas érintkezés színtereivé váltak. Itt már nem a szertartás volt a fontos. A tea mellett üldögélve kedélyesen társalogtak, filozofálgattak, olykor még sakkoztak is.