Több legenda szól arról, hogyan is kezdődött a teaivás kultusza:

Az egyik szerint Gautama Buddha egy napon a kertben meditált, mikor egy tealevél hullott csészéjébe.
A japán monda szerint Darma, a kegyes Buddha-követő, hogy imádkozás alatt a fáradtságot távol tartsa magától, levágta szemhéjait és eldobta. Ebből keletkezett a teacserje, amiben erő lakik és elűzi az álmot.
Ismét más történet szerint i. e. 2737-ben Sen Nung kínai uralkodó forró ivóvizébe utazása közben egy vad teanövényről levelek hullottak. A császár megízlelte a sárgás- barnás italt, megkedvelte ízét és frissítő hatását.

Bármelyik legendát is vesszük alapul, a tényeken nem változtat: A teafogyasztás gyorsan elterjedt, és már időszámításunk előtt 800-ban elkészült az első teáról, ősi teatermesztési és teakészítési módokról szóló könyv.
Európába 1550-ben egy perzsa kereskedő közvetítésével került és hamarosan népszerű lett a gazdag francia és holland rétegek körében. Ahogy a teaimport növekedett, úgy csökkent az ára és egyre szélesebb rétegek számára vált elérhetővé, míg 1675-re az egyszerű élelmiszerboltok polcán is megjelent.